Életem első, moziban látott horrorfilmje. Nem támasztottam nagy elvárásokat vele szemben (a hallott, illetve olvasott infok alapján), így nem is csodálkoztam a végeredményen, ami a vászon előtt ülve fogadott.
Ez a film hemzseg a kliséktől, és persze nyúlja az ötleteket felmenőitől. Mert lássuk is, mi a sztori dióhéjban: egy Casey Benton nevű egyetemista csajszit furcsa látomások kezdik kísérteni, majd az írisze is kezd átszíneződni barnáról kékre. Mikor elmegy orvoshoz, a vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy ez genetikai rendellenesség, s felteszik a megdöbbentő kérdést Caseynek: "Ön iker?" Nem, egyke a szentem, de mint kiderül, még az anyja méhében meghalt a másik kis prücsök, a bátyó (akinek beteg módon a Jumby becenevet adták a szülei) mikoron Casey köldökzsinórja kifojtotta belőle a szuszt. Na ez a kis pszichopata üldözi Casey-t a szomszéd kisfiú, Matty, valamint a körülötte levő emberek képében, mindenféle fincsi hang- és vizuális effektek kíséretében (pl. a kitekeredett fejű bácsika az intézetben). Na de hogy ennek pontosan mi köze van az írisz elszíneződéséhez, azt nem tudom megmondani. :D
Egyszóval, Casey felkeres egy zsidó rabbit (Gary Oldman, bajusz nélkül! Hol a bajusz? Anélkül csak egy idősödő, sármosnak alig látszó férfi!!!), aki egy fekete, episzkopális lelkész (az episzkopálisról mindig egy orvosi beavatkozás jut az eszembe,  amikor valakinek valamit fel oda... de nővérem felvilágosított, hogy az az endoszkóp *retard face*) segítségével ördögűzést eszközöl Casey-n. A művelet sikeres, ámbár... *a többit nem árulja el*
A film mottója: kitekeredett gerincek, emberfejű, szintén csavart nyakú kutyák, szexi csaj, hirtelen ijesztő jelenetek: voilá, a horrorfilm.
De ezt a kliséhalmazt még a leghülyébb ember se tudná elfogadni! Mindjárt nyúlás a Tíz csapás c. filmből az, hogy a kis pöcs Matty mindenféle titokzatos, érthetetlen dolgot mond (a T.Cs.-ben Annasophia Robb tette ugyanezt), valamint a végső, nagy csavar is ennek a filmnek a végére hajaz, de  még sorolhatnánk a hasonlóságokat más művekkel.
A karakterek is annyira egysíkúak voltak, hogy borzalom. Mert lássuk csak: főszereplő "jócsaj de minden gyanús dolgot megnéz, illetve lemegy a pincébe ha onnan furcsa hangot hall" szokásos betege; a fekete, nagyszájú legjobb barátnő se eredeti gondolat; a fősz. csaj pasija pedig egy megértő, jófej, toleráns pasi, akit rém sajnál az ember, ha a klisés cselekmények közepette... jaj, most majdnem spoilereztem.
Ja, a film csavarai is érthetetlenek néha, bár ez az auschwitzi vonal bejövős volt, de aztán egy csavar itt, hopp, egy másik ott, és a végeredmény egy felületes remekmű, melynek a végén kijelenthetjük, hogy: "Ez a film egy rakás fos", mint ahogy én tettem a vetítés után. Ja, mindenki hallotta a teremben, nem baj. XD
Megtekintése csak olyanoknak ajánlott, akik piszkosul unatkoznak így tavaszi szünetben...