|
Hogy történt igazából?
Fate 2009.05.08. 20:26
Avagy kiderül, hogy IGAZÁBÓL hogy találkozott Wezzy és Chris SHITfield a Resident Evil: Code Veronicából. Tehát kiderül, hogy a szereplők egytől-egyig retardáltak. Igaz, Claire csak gondolatban van ott bajba került bratyójánál. Steve-t direkt nem írtam bele, hadd sírjon csak az emósa. Nah, enjoy! Chris belépett a laborszerű helységbe. Gondolatai Claire-nél jártak, mikor…
- Ha, ha, ha, ha, ha… hosszú ideje nem láttalak Chris!
- Igen? Akkor hogyhogy múltkor is beszéltünk MSN-en webkammal? – fordult hátra Chris, ám mögötte nem az állt, akit sejtett. Hanem…
- Háttemegkivagy? – bukott ki belőle a kérdés.
- Ne mond, hogy nem emlékszel! – hitetlenkedett a napszemüveges férfi.
- Nem. Esetleg egy gimnáziumi osztálytárs?
- Nem.
- … Pilótaképzőbeli bajtárs?
- A-a.
- Esetleg… gonosz zseni?
- Már közelebb! – örvendezett a másik, megsimítva szőke haját, ami művészi precizitással volt hátrazselézve.
- Gonosz zseni, akit megöltem és most visszajött kísérteni?
- Hah… valamicskével mégiscsak okosabb vagy, mint gondoltam volna, Chris.
- Te viszont nem – nézett rá fitymálóan a fiú. – Nézd csak, töredezettek a hajvégeid!
Egy villámgyors mozdulat, és Chris elrepült a terem másik végébe, ahol új ismerősként parolázott a fallal, viszont régiként üdvözölte a csillagokat és a csiripelő kismadarakat.
- NEM töredezettek! – sziszegte dühösen a férfi. – Tudd meg, siettem, mikor megtudtam, hogy érkezel! Ezért aztán véletlenül túl sok zselé ment rá. Utána persze ki volt téve a napsugárzásnak, ami az ózonlyuk miatt káros ultraibolya-sugarakat tartalmaz! Az ózon pedig amiatt lyukadt ki mert a múltkor kidobtad a hűtődet amiben veszélyes gázok voltak! Mindez a te hibád, te, bunkó barom! Ezért utállak. Nem mellesleg keresztbetettél világuralmi terveimnek is, annó.
- Hát, sajnálom… - köhögte Chris. – Mármint, nyeljél sünt! Asszem, elharaptam a nyelvem, és legalább két bordám eltört!
Ekkor a rejtélyes idegen egy szempillantás alatt odarohant, megragadta a srácot a nyakánál, és felemelte.
- Ne, mert tériszonyom van! – sipította a Redfield. – Hányni fogok!
- A hajam! – rettent meg a szőke, de kicsivel később visszanyerte a lélekjelenlétét. – Hol is tartottam? Ja, megvan: utállak téged Chris Redfield! És most meg is fogsz halni! Soha többé nem látod a nővéred.
- Húgom!
- Nem tökmindegy? – vihogta a támadó. – Ő is meghal, ha csak nem fekszik be alám.
- MICSODA? Hozzá ne nyúlj Claire-hez, mert levágom a frufrudat!
- Nincs is olyanom! – rázta a fejét az, de azért előtte megrázkódott kissé. – És ki mondta, hogy nem javíthatja meg a kocsimat egy szerelőaknából?
- Ő csak a motorokhoz ért! – fújta Chris. – De éppenséggel, ha ráérek, megnézhetem a kocsidat.
- A’sszed engedem, hogy elvágd a fékvezetéket, mi, Chris Redfield? Hát nem! Max. a szélvédőt pucolhatod le! Meg a cipőmet. Ha megélnéd, hogy poros lesz. De nem, mert úgy vigyázok rá, akárcsak a hajamra – s egy hirtelen mozdulattal elhajította Christ a fészkes fenébe, s szinte mániákusan simogatni kezdte szőke tincseit. A fiú, miközben elterült, rájött hogy ez nem az ő napja. Mozdulni se tudott a fájdalomtól.
- Bocs, elfelejtettem hogy tökre tápos vagyok! – kért elnézést a napszemüveges. – Igazából, mint látod, eléggé feledékeny vagyok. Oly annyira, hogy este mindig elfelejtem levenni a napszemüvegem, akárcsak most. Most hogy belegondolok, zuhanyzás, vezetés, WC-zés közben is rajtam van – morfondírozott.
- Ha, ha, ha, ha, ha! – trillázta egy vérfagyasztó női hang. Egy kivetítőn egy szőkeség tátogott. Illetve úgy tűnt, ő röhög elegánsan, de nem éppen fékezett habzással.
- Hagyd abba a szórakozást, Alfred! – bosszankodott a szőke. – Tudom, hogy eljátszod az ikertestvéred. Bár nem mondom, remek utánzat lenne, ha nem tudnám, hogy töke van a menyasszonynak.
- Én tényleg Alexia vagyok, te pöcsfej! – replikázta az.
- Nem beszélsz éppen szofisztikált úrinő módjára. – rótta meg vitapartnere. Közben Chris diszkréten szenvedett.
- Leszarom! Szerinted érdekel?! 10 ROHADT ÉVIG le voltam fagyasztva, mint egy halkonzerv! Közben bajba került az Ashfordok becsülete, a bátyám bebuzult, én meg olyan lettem, mint kibaszott porcelán baba. Minden rossz mozdulatra letörik valamim. Úgyhogy tele van a tököm, te retardált!
- Én is tudom, milyen, ha letörik valamim!
- Tényleg? Kasztráltak? – mutatott némi érdeklődést Alexia.
- NEM! Az a szemét Chris Redfield az előbb vágta a szemembe, én meg utána a falhoz, hehe, hogy töredezett a hajvégem!
- Valóban – nézte meg magának jobban a nő. – De a napszemüveg szárától nem látom pontosan. VEDD MÁR LE!!!
- Nem lehet. Valami furcsa okból, ahányszor leveszem, az emberek ciccegni kezdenek, meg megvakargatják a fültövemet.
- Én egy cseszett tv monitorról szerinted hozzád tudok érni? Nem mintha akarnék, te talicskányi híg trágyalé. Különben is, takarodj a francba, te kretén, éjszaka napszemüveg?
- Elég legyen, te klimaxos ribanc! Odamegyek Alaszkára, és visszaváglak a mélyhűtőbe a tintahalak mellé!
- Azt próbáld meg, te metroszexuális féreg! Ahelyett inkább vigyázz, mert a hátad mögötti hülyegyerek szökik! – harsogta Alexia, s a képernyő elsötétedett, hátborzongató kacaja közepette.
- Mi a…? – fordult hátra, s láthatta az igazságot: Chris Redfield rángógörcsbe kezdett, amitől teste egyre haladt a kijárat felé. – Azt próbáld meg! – s elindult felé, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megfosztja gyereknemző képességeitől hosszútávon. Ám félúton belegondolt: abból meg mi a haszna? Inkább elmegy az Ashford-pereputtyhoz, lerendezi a balhét, zsebreteszi a lóvét, aztán jöhet a vérbosszú! S mindehhez még a stylistja segítségét sem kell kérnie. Így eltökélten nézett a jövőbe, miközben irányt váltva kilépett a helységből.
- NE IS MUTATKOZZ BE, PARASZT! – csattant fel Chris hangja. – VÁRJ ESZEMBE JUTOTT KI VAGY… SZÁLLJON RÁD ÁTKOM, NEOOOOOOO!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
